Sokáig nem szerettem a török kávét. A „hagyományos” – mondjuk kotyogós – kávéban is zavart, ha a vége felé haladva a számba került a zacc, nemhogy még direkt fizessek is ezért! Kávézni azért el-eljárogattam a régi, megszokott helyekre, de ott is a szokásos hosszú kávé-presso-capuccino háromszögben mozogtam.
Aztán az egyik ilyen kávézgatáson a barátnőm mesélte, hogy nyílt egy új török kávézó az utcájukban, és unszolni kezdett, hogy próbáljam ki vele. Én előadtam a fent említett aggályaim a török kávéval kapcsolatban, de nem tágított. Végül egy keddi napra beszéltük meg a találkozót.
Már a hely külsejétől csalódás fogott el – pozitív értelemben. A keleties, egzotikus stílus egyből magával ragadott. Ezt régebben is szerettem, ellentétben a kávéval. Bent erősödött a keleties hangulat: az a asztalok körül perzsaszőnyegek fedték a falat, egy-egy asztalon még pár csodalámpát is látni lehetett.
A barátnőm, Elza rendelt magának és nekem egy hagyományos török kávét. Picit még ott is tiltakoztam, de egy ilyen helyszínen már-már szentségtörésnek éreztem egy mezei hosszú kávét rendelni.
Míg a kávét vártuk, Elza arról kezdett mesélni, hogy mostanában saját maga készíti otthon a szappanjait. Először nem értettem, mi értelme ennek, hiszen bármelyik boltban potom pénzért hozzájuthatunk egyhez. De Elza fölvilágosított, hogy ezzel egyrészt szinte biztosan bioszappan lesz a fürdőszobánkban, másrészt távlati értelemben pénzt is spórolunk. Na meg, mindig jó, ha az ember maga látja, mit juttat a bőrére.
Közben megérkezett a kávé is. Akartam bele cukrot is tenni, de Elza megállított azzal, hogy az autentikus török kávét csak feketén szabad inni. Aztán onnan folytatta, hogy nem csak a privát érdekei mozgatták abban, hogy házi készítésű szappanra váltson, hanem az is, hogy ezzel a környezetet is védi.
Ezért volt szimpatikus neki a Humanity Áruház, ahol nem csak rengeteg szappanalap közül tud válogatni, hanem ahol a szellemiség is bizalmat gerjesztett benne. A Humanity Áruházban ugyanis az elmúlt években rengeteget tettek a környezettudatoság és a fenntarthatóság érdekében. Ennek volt jele például, hogy minden maradék karton felhasználásra kerül náluk, ezáltal nem termelnek hulladékot. Vagy hogy a könnyen szóródó termékeket a megszokottól eltérően nem műanyagba, hanem gyorsabban lebomló papírzacskóba csomagolják. Ha pedig nem papírba, akkor a szintén környezetkímélőbb üvegbe helyezik. És bizonyos szempontból az sem lényegtelen, hogy a Humanity Áruház Magyarországon működik, magyar munkatársakkal dolgozik és Magyarországon fizet adót, szóval ha tőlük vásárolunk, a hazai gazdaságot is erősítjük.
Bólogattam a szavaira, és közben a kávém kortyolgattam. Hogy ez mennyire jó! Magam is meglepődtem, hasonlóan ahhoz, hogy ennyi pozitívuma lehet egy olyan látszólag egyszerű dolognak, mint a házi készítésű szappan. Elza lehúzta a maradék kávéját – ő is megdicsérte a saját italát –, aztán a kedvenc szappanalapjáról beszélt még kicsit. Ez a Melt & Pour transzparens szappanalap, ami az áruházból 1 kg-os kiszerelésben rendelhető, így sokáig ott állhat a család szolgálatában. Növényi összetétele révén kíméletesen ápolja a bőrt, és elkészítése is egyszerű. És mivel egy saját készítésű szappanról beszélünk, a szappanalapból olyan szappankát formálhatunk, amilyet csak szeretnénk: mi döntjük el a színét és az illatát is.
Lassan én is befejeztem a kávém, és a számlát kértük. A sarokig még beszélgettünk kicsit Elzával, aztán elbúcsúztunk. Én pedig azzal a tudattal indultam a villamosra, hogy ma két dologban is pozitívan csalódtam. Egyrészt abban, hogy nem is borzalmas a török kávé – zacc ide vagy oda –, másrészt abban, hogy mennyi mindenre is jó egy egyszerű szappanalap.