Apró baleset hazafelé menet

Aki egy kicsit is ért a kávékhoz, tudja, hogy a török a legjobb! Jó, ez nem biztos, hogy mindenki számára egyértelmű, de ez az én kedvencem és kész.

Van is egy jó kis kávézó a környékünkön, ahol elég finomat főznek. Hétvégén van, hogy szinte egy egész napot ott töltök, iszom a kávét és írom a regényem. Ebédelni általában hazaugrom, aztán egyből visszatérek és nem ritkán zárásig maradok.

Ha befejezem, ez lesz a második könyv, amit ebben a kávézóban írtam.

A múltkor, mikor épp hazafele tartottam a törzshelyemről, megcsúsztam a járda egy befagyott részén, és zakóztam egy hatalmasat. Nem nagyon voltak emberek, így senki nem láthatta a gyönyörű alakítást. Összeszedtem magam, éreztem, hogy a térdem egy kicsit lehorzsolta az aszfalt, a nadrágom is kiszakadt egy helyen, de ezen kívül nem esett nagyobb bajom. Nem úgy a telefonomnak! Az imádott LG kijelzője apró darabokban hevert a földön, ekkor gondoltam bele, még szerencse, hogy a laptopom épp nem volt nálam. Összeszedtem, a telefonom romjait, és vert hadseregként vonultam haza.

Otthon rögtön fölcsaptam a laptopom, és beírtam a keresőbe, hogy „LG kijelző csere”. Olyat kerestem, ami a környékünkön van, de aztán megtaláltam a legkényelmesebb megoldást. Az egyik weboldal futárszolgálatot is működtet, 3500 Ft-plusz költségért hozzák-viszik a készüléket. Megnéztem kicsit jobban a honlapot, ahol az LG kijelző csere cím alatt korrekt módon szerepeltetve voltak az irányárak is, ez különösen tetszett. Végül úgy döntöttem, hogy személyesen jelenek meg az üzletben, mert a munkahelyemre menet amúgy is útba esik, és igazából már kíváncsi is voltam rá, hogyan is néz ki. De egyébként remek ötletnek tartom a futárszolgálatos megoldást.

Szóval úgy terveztem, hogy hétfőn még munkába menet beugrom, beadom a telefont. Szerencsére találtam otthon valami ősrégi telefont, amibe átraktam a SIM kártyát. Csodák csodája, működött! Régen valahogy strapabíróbb és időnek ellenállóbb eszközöket gyártottak, és ettől egyre jobban elidegenedünk, mai szokásainkat követve. Mindegy, ez egy másik kérdés, ami a fogyasztói társadalom poklának végtelen bugyraihoz vezetne, néhány összeesküvés-elmélettel fűszerezve, esetleg a rideg számok és statisztikák szürkeségébe, aminek ugyanúgy nem látom értelmét.

Hétfőig még ott volt az egész vasárnapom, amikor fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek magammal. Egyik barátom sem ért rá, ezért, noha nem nagyon fűlött hozzá a fogam, a végén mégis elkezdtem dolgozni. Persze lementem a kávézóba, de végig nagyon óvatosan közlekedtem. Nem is történt semmilyen tragédia, az írással is jól haladtam, az egyik barátnőm pedig mégis beugrott hozzám egy kis időre. Meséltem neki, hogy az LG kijelzőm ki lesz cserélve, mert ripityára törtem. Azt mondta, ez valami átkos hét lehet, mert tőlem hallja harmadjára a dolgot.

Hazafelé elemlámpával is ki akartam világítani az utam, hogy a legkisebb fagyott részt is felismerjem, későn jutott eszembe, hogy a cseretelefonon nincs ilyen funkció. Mindegy, így is láttam, és nem is estem el.

Hétfőn, vagyis ma reggel aztán bevittem a szervizbe a telefont. Mindent elrendeztem, azt mondták, ha elkészül, telefonon értesítenek, és attól kezdve bármikor érte mehetek. A pontos árát is megmondták.

Szóval most várok és koncentrálok, hogy minél hamarabb megcsinálják, és visszakapjam a hőn áhított telefont.

Gondolkodtam kicsit azon is, hogy egy törött kijelző jó lehet-e bármilyen regény témájának, de a krimin kívül nem találtam olyat, amiben tetszene. Mindegy is.

Most itt ülök a kávézóban, egy csésze török kávéval, és kellemesen érzem magam, a barátaimmal nemsokára összefutunk egy kicsit. Ha már vasárnap nem értek rá, mára mindenkinek megjött a kedve a többiekhez. Itt találkozunk, aztán lehet, hogy tovább megyünk, ki tudja?