Az eredeti, török kávébabból készült fekete minden évszakban megállja a helyét – nyáron a meleg ital is felfrissít, és rendbe rakja a hőháztartásunkat, télen pedig senki se tud vitatkozni azzal, hogy milyen jó érzés valami forrót inni. Gyakran térnek be kávézómba az év elején motorosok, akik éppen akkor szálltak le a járművükről, amihez a dermesztő hidegben szinte hozzáfagytak, azért, hogy felfrissítsék magukat egy kávéval. Ilyenkor szinte mindig beszélgetésbe elegyedek velük, mert gyerekként engem is nagyon érdekeltek a motorok, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd a motoros ruhámat felvéve, bukósisakomat a fejemre csapva róhatom én is az utakat. Mint tudjuk, ez sose valósult meg, de ha mást nem, mára már legalább egy olyan tudásanyagot fel tudtam halmozni, hogy akár én is tudok segíteni egy motorosnak, ha kérdése van.
Legutóbb akkor került erre sor, amikor egy öt fős banda tért be hozzánk, és rendelt jó sok darab espressot. Legalábbis rendelt volna, de az ajtón belépve mindannyian még tétováztak egy-két percet, amíg egymásra mutogatva nevetgéltek, hogy kinek mennyire párásodott be a bukósisakjának a plexije.
Mivel egy keveset már tudok arról, hogy ez miért veszélyes, kiléptem a pultból, hogy felvilágosítsam őket. Odaléptem hozzájuk, udvariasan bemutatkoztam, majd meg is kérdeztem, hogy tudják-e, hogy amivel éppen szórakoznak, az komoly balesetet is okozhat?
Kicsit meglepődtek ezen, de elég hamar belátták, hogy igazam van. Amikor egy bukósisak minőségéről beszélünk, akkor ugyanis nem csak arra kell figyelnünk, hogy mennyire ütésálló, milyen kemény, vagy mennyire jól illik a fejünkre és milyen kényelmes hosszútávon viselni. A tesztekbe sok minden beleszámít, és minden kétséget kizáróan az árba is – ezért egy drágább bukósisaknál a tervezők már arra is figyelnek, hogy az olcsó plexi helyett használjanak-e valamilyen karcálló vagy páramentes anyagot a kilátás megkönnyítésére.
Motorozásnál ugyanis mind a kettő létfontosságú lehet: ha olyan párás lesz az emberek látótere azút közepén, mint akkor, amikor egy hideg téli napon belépnek a meleg kávézómba, vagy egy gőzölgő fekete fölé hajolnak, akkor azzal a saját és mások életét is veszélyeztetik.
Mire már nem volt olyan párás a plexi a bukósisakjukon, azt is megláttam, hogy a legtöbbjüknek nagy karcolások is éktelenkednek rajta, úgyhogy újra ki kellett emelnem, hogy nem járnak el túl biztonságosan.
Ők bevallották, hogy bár mindannyian figyelnek arra, hogy rendszeresen, legalább 3 évente cseréljék a bukósisakjukat, ahogy az a biztonsági ajánlások mondják, arról még nem hallottak, hogy a plexivel ettől eltérően kéne bánni. Pedig az, hogy a sisak a keménységét ilyen időtávon tudja biztosítani, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a látási viszonyai is megfelelőek maradnak!
Hogy ne csak a levegőbe beszéltem, ajánlottam is nekik egy helyet, ahol szívesen megnéznek minden bukósisakot, és segítenek abban, hogy hogyan kéne ápolni. Találhatnak majd karcálló fóliát vagy páramentesítő sprayt a sisakjukra, ha a mostani élettartamát akarják növelni, de a legjobban azt szorgalmaztam, hogy most ruházzanak be egy teljesen új szemvédőre. A mostaniak tisztítgatásával ugyanis lehet, hogy már csak többet ártanak, mint használnak – ugyanúgy, mintha egy használt, vagy balesetben lecsiszolódott sisakot festenének be újra színesre, itt is lehet, hogy meg tudnák csinálni szépre, de attól a minősége még nem lenne jobb. A mélyebb karcolásokat ugyanis már nem fogják tudni kijavítani.
A tanácsaimat szerencsére megköszönték, és úgy is érzem, hogy be is fogják tartani – főleg, hogy meglátták, milyen kedvezményekkel tud szolgálni a motoros bolt, amit ajánlottam. Többen azt is mondták, hogy így nézve, lehet, hogy már annak is eljött az ideje, hogy bukósisakot cseréljenek. Előtte azonban még egyetlen dolog hátra van: elfogyasztani a kávét, amiért eredetileg betértek.
Természetesen a bukósisakjuk már a kávétól is bepárásodott, de erre legalább már nem nevetett senki. Helyette inkább kétszer annyira vigyáztak a hazafele úton a motorjaikkal, mint idefele.