Rengeteg kalandról meséltem már ennek a blognak a hasábjain, de egy kedves társamat, aki hűségesen követett minden eddigi utamra, orvul elfelejtettem megemlíteni. Pedig jóban, rosszban, esőben, hóban, szélben mindig állta a sarat (szó szerint) és még sosem hagyott cserben. Szerelmek jönnek, szerelmek mennek, városok és kontinensek maradnak el mögöttem, de az én hűséges cimborám mindig mellettem maradt a legnagyobb veszélyek közepette is.
Ez a bejegyzés most a kedvenc bőröndöm, a tökéletes utazótáska krónikája.
Nem tudom úgy beszélni a bőröndömről, mintha nem a legjobb barátom lenne, annyi mindent tűrt már el értem. Port és vizet, repülőtéri ide-oda csapódást, ausztriai villám munkavállalást, motoros kalandot és még megannyi érdekességet.
A kedvenc utazótáskámat, Violát (igen, elneveztem, lehet nevetni azon, hogy milyen emocionális vagyok). Néhány éve vásároltam egy női táska webáruházban. Táska dolgában igen válogatós vagyok. Ritkán találok igazán megfelelőt. Szerintem a szerelmi ügyeimnél csak táskákhoz fűződő viszonyaim bonyolultabbak, szóval, nagyon sok időbe telt, mire elköteleződtem és igent tudtam mondani Violának.
Ebben nagy segítségemre volt, hogy az áruház, ahonnan végül érkezett (fent le tudjátok csekkolni, érdemes!), nagyon korrekten állt a táskakomplexusos vevők rendelkezésére. Van például egy csomagcsere programjuk. Ha a megvásárolt táska mégsem tetszik, futárral vissza lehet küldeni, ráadásul ezért 30 ezer forint felett még csak fizetni sem kell. Alatta is csak 1500 forintot – ez mindenképpen elég jó, mert sem az időt, sem a türelmünket nem rabolják a visszaküldés körüli adminisztrációval. A cserével sem nagyon húzzák az időt. Ha rendeltünk valamit és azt egy olcsóbb termékre szeretnénk kicseréltetni, akkor például visszautalják a különbözetet. Az én válogatós kis lelkemmel ez volt az első dolog, ami miatt meg mertem bízni ebben a webshopban. No meg z, hogy itt nem 14, hanem 30 napos elállási garancia volt. Szóval, ha Violával nem lett volna a miénk különös szerelem első látásra, akkor is könnyen és fájdalom nélkül elválhattunk volna egymástól.
Viola egyébként egy Gabol márkájú bőrönd. A nevét a lila színéről kapta. Ez utóbbi nagyon jó választásnak bizonyult, mert a repülőtéren nem kell sokat keresgélnem a szürke-kék-fekete utazótáska rengetegben. Ottfelejteni sem nagyon tudom sehol, a vidám lila nagyjából minden környezetből kiugrik. Nincs is annál rosszabb, mint fekete taxiban fekete táskával üldögélni egy kimerítő utazás alkalmával. Egészen biztos, hogy elveszítem a táskámat!
Amikor Violára rátaláltam, már tudtam, hogy kemény falú bőröndöt szeretnék. ez a megoldás nekem nagyon fontos. Egy kemény falú bőrönd a repülőn igazi áldás: a dobálás, lökdösés, hajigálás ellenére sem sérülnek a benne lévő tárgyaim. Nem lesz baj belőle, ha valaki rádobálja az én utazótáskámra a többit: nem nyomódik ki a gondosan bekészített fogkrém, nem folyik ki a tusfürdő meg a sampon. Nem kell attól sem tartanom, hogy amikor magam után húzom, bőröndöt egy hirtelen mozdulattal kivágja vagy kiszakítja valaki. Egy barátnőmmel történt ilyesmi Rómában. Ez nagyon kellemetlen!
Mivel Viola kemény falú, a legváltozatosabb felhasználási területeken alkalmazom, volt már: kártyaasztal, gyerekpelenkázó, ajtótámasz, polc és egyszer még párna is – mondjuk erre a feladatra volt eddig a legkevésbé alkalmas. Érdekes módon a cicám szeretik ágyacska használni, erről viszont igyekszem leszoktatni őket. Bár Viola belső bélése egészen jól takarítható, így csak éppen annyi macskaszőrt viszek magammal a szállásra, hogy ne legyen honvágyam. Végül is praktikus!
Természetesen húzós változatot kerestem, semmi másnak nincs értelme utazótáska fronton. Strapabíró alkatrészei vannak: eleve 5 év garancia jár rá, amit a webáruház gondos munkájának köszönhetően érvényesíteni is tudnék, de szerencsére nem volt rá szükség. Minden más, régebbi bőröndömnél a húzós-teleszkópos részt ment tönkre először. Ennél ezzel egyáltalán nem volt gond. Nem szakadtak el a belső elválasztók sem, nem ment szét a cipzár, sőt, még a rómia macskakő sem tudta legyőzni a kerekeket. Mondom, Viola egészen egyszerűen tökéletes!
A szállítás miatt egy kicsit aggódtam az elején, mert egy ekkora, kemény csomag házhoz vitelének az akkori számításaim szerint egy vagyonba kellett volna kerülnie. Ehhez képest, mivel 10 ezer forintnál egy kicsit többe került (anyuéknak ne mondjátok el…) ingyen kihozták. Ez hatalmas fegyvertény volt – ha az akkori utazás előtt még az áruházba kellett volna szaladgálni, hát isten uccse’ a régi, szakadt utazótáska jön velem a szép új Violám helyett…
Néhány hónapja egy kisebb testvért is vásároltam Violának, akkorát, amelyik még az új szabályok szerint is belefér a fapados légitársaságok poggyásztartójába. Ez a darab is nagyon jó minőségű, ki is találtam, hogy most az egyszer megszegem a fogadalmamat és belépek a webáruház VIP programjába, így különböző kedvezményeket és ajánlatokat kapok. Végül is, ha utána számolok, hogy annak idején nagyjából két évente kellett lecserélnem a táskámat, Violát pedig már 4 éve nyúzom, egészen megéri jó minőségű táskát vásárolni. Egyszerűen visszahozza az árát a dolog.
Ha már a további táskák vásárlásánál tartunk, az oldalon nem csak utazótáska, de rengeteg másfajta mázsacipelő is kapható. A személyes kedvenceim a klasszikus fazonú aktatáskák. Ezekből van olyan, amelyik teljesen bőrből készült, annyira időtálló kialakítással, hogy akár még a kedvenc középiskolai tanárom is szívesen viselné (ez bók, én nagyon szerettem a kicsit klasszikus, kicsit szteretíp, bölcsészesen elegáns stílusát).
Ha már divat, Violáról sokan le szerettek volna beszélni, éppen a merész színe miatt. “Sosem fogsz hozzá tudni rendesen felöltözni! Hogy néz majd ki, ha konferenciára kell menni?” Nekem ezzel egyáltalán nincsen problémám. Már említettem, hogy a vidám szín mindig praktikus, de az sem igaz, hogy ne lehetne hozzá illő dolgokat vásárolni, én az oldalról nemrég neszesszert és pénztárcát is tudtam hozzá rendelni – és ugyan kis testvére is van már, a kabin méretű Kis Viola is ékes lilában pompázik, mellesleg.
Violával nagyon sok közös kalandunk volt már, de őszintén mondom, hogy a legjobb vásár volt, amit valaha csináltam. Néha azoknak, akik különösen kedvesek nekem, kölcsön szoktam őt adni utazáshoz, de ehhez már nagyon komolyan VIP-tagjának kell lenni az életemnek. Eddig minden utat túlélt, pedig egyszer Ankarába menet valakinek a poggyászából pálinka folyt az utastérbe és amikor a csomagok a gumiszalagra érkeztek a reptéren, olyan illat terjengett, mint egy harmadosztályú falusi italmérésben fizetésnapon. Viola állta a sarat, akarom mondani az alkoholt. A ruháim nem vették át az illatot, és a színe sem változott. (Sosem bíztam a pálinkában, de azért nagyon reméltem, hogy emberi fogyasztásra nem készítenek olyan szert, amitől megváltozik egy bőrönd műanyag bevonata. Vagy lehet, hogy pont a lila védte meg?)
Egyszer visszaosztottam Viola árát annyi kilométerrel, amit a közös utazásainkból össze tudok számolni. Olyan apró töredék összeg jött ki, hogy az szóra sem érdemes. Azt hiszem, erre mondják, hogy valami megérte az árát. De egy igazi, jó utazótáska barátot nem faggatunk az áráról – ez legalább annyira érzékeny adat, mint a nőknek a kora! Viszont én utólag bevallom, akár többet is adtam volna érte, olyan jó szolgálatot tett nekem!